Tyson:
A Mester elment. Nem tudjuk hova, de a falka szó szerint darabjaira hullik, míg én és Adam görcsösen próbáljuk egybetartani. Másik vámpírt nem annyira szereti a többi, de Adamet tiszteli. Eltelt egy hét, az Alfák vagy a követeik jönnének, de mi nem az Alfa vagyunk.
Sirian használhatatlan. Nézem, ahogy ül a várandós Aaron mellett, és teljesen össze van törve. Az őrület ott tombol a tekintetében.
- Öljük meg! – suttogja a farkasom kíméletlenül.
- Ő az Alfa.
- Gyenge! Megváltás lenne neki a halál! –nagyot sóhajtok, mert a farkasom igazat mond.
- Aaront is? – hátracsapja a füleit méltatlankodva.
- Várandós omegát? Meggárgyultál?
- Kellene utána új farkas omega, akit elfogad a falka!
- Nem! Nekem a gyönyörű, kicsit gonosz, önző rókám kell, aki az Én kölykömet várja! – morran fel elítélően.
- Nem lesz farkas, ráadásul a gyógyítómegmondtaomegának fog születni!
- Bolond vagy ember? Ők a miénk! Mi kölykünk mi rókánk. Összes omega ronda hozzá képest! – borzolja a szőrét.
- Akkor meg minek akarod kockára tenni az életüket? Szerinted a vámpírok kit támadnának? – duzzogva fordít nekem hátat.
- Azért nem kell ilyen lekezelőnek lenni!
- Akkor meg legyél ilyen tökkelütött!
Egyszerűen nem tudok elég időt szánni Wakira, ami miatt egyre nyűgösebb és gonoszabb lesz. Beryn vigyáz rá, de vele is valami nem stimmel. Egyszerűen nem tudok mindenhol ott lenni. Adam próbálkozik segíteni, de neki is meg van a baja. Ma korán hazamegyek hozzá, és megszeretgetem. Előre elhatározom, hogy semmilyen mondvacsinált omega hiszti nem fog visszatartani, még se jutok el hozzá.
Adam kap el a folyosón, és húz be némán egy üres szobába:
- Puccs! – farkasom azonnal felmordul, és a napok óta tartó frusztrációja a felszínre tör.
- Kik? –hallgatózik, majd pár erősebb béta nevét sorolja.
- Van esélyük, Tyson? – farkas oldalra dönti a fejét.
- Ellenem? – nézek rá gúnyosan. Ez nem nagyképűség, de az a négy-öt farkas soha nem fogja megütni hozzánk a mércét.
- Ki akarnak kerülni, utána a falkát ellened fordítani, ha nem hódolsz be! Amíg Siri Aaronnal kesereg, akarnak rátámadni. – halkan morogni kezdek. Ez abszolút a falka szabályai ellen van.
- Ez nem az a falka, aki ezt eltűri. Nem támadunk többen az alfára, és nem kerüljük ki a rangsort, amin végig kell küzdeni magunkat. – vált át a szemem a farkaséba.
- Én is így gondoltam. Ha szükséged van támogatásra, tudasd velem.
- Ezekhez nincs! Vigyázz az Alfa párra! Nem érzed a Mestert?
- Csak azt, hogy él. De nem tudom követni. Felborult az erőegyensúly a vámpírkirály és fia állítólag árulókra vadásznak, eltűntek. Tyson ez nem vall egyikre sem. A róka, aki rokona Siriannak, támogatja a másik vámpírt. Rossz érzésem van, de nem hagyhatom a vámpírokat Mariora. Túl gyenge. – bólintok, ezt már én is észrevettem.
- Siriannak mondtad már ezeket? – megrázza a fejét, mire bólintok.
- Ne mondd neki! Érzem az őrületét, még Aaron tartja benne a lelket, de kezdi feladni ő is.
- Mennyi időnk van? – kérdezi mogorván ő is, tudom ez nem nekem szól, hanem ennek az ostoba helyzetnek. Most kellene megszilárdítani a hatalmát a falkának,de csak erőnek erejével tudjuk a látszatot fenntartani.
- Teliholdat a Mester nélkül nem vészelik át.
- Ha altatjuk őket? A sötét elf…
- Aaron várandós, a kölykök nem tudom képesek-e átvészelni, de kérdezd meg tőle.
- Gondoskodom, hogy senki ne szerezzen róla tudomást. – kinyitja az ajtót, majd először ő megy ki rajta. Gondolatban bocsánatot kérek az én kis rókámtól, mert megint hanyagolnom kell egy kis ideig.
Az úgy nyert kárpótlás bétát kapom el, és hívatom össze azokat a bétákat, akik megpróbálnak az alfa életére törni. A ház előtt a nagy téren várom őket egy óra múlva az össze falkataggal, aki elérhető.
- Statuáljunk példát velük! – morogja a farkasom, fel, s alá sétálva belsőmbe.
- Azt fogjuk tenni! – biztosítom róla én is.
- Hiányzik a rókánk, ma vele akartunk lenni. Szét akarom tépni őket! – kaffogja dühösen.
- Utána vele is leszünk. De úgy nem lehetünk a kölyök miatt. – intem óvatosságra finoman.
- Nem fedi eléggé a szagunk, tudom, hogy nem lehetünk benne, de attól még beboríthatjuk vele. Te is érezted milyen finom az illata? Meleg és puha, és láttad, milyen kerek már a lapos hasa? A kölyök nagyon gyorsan növekszik, és erős!
Egy óra múlva a ház előtt szinte az összes falkatag összegyűlt, velük nem egy vámpír is. Gabe is ott van a kis Ardennel a karján, aki érdeklődve szaglász. Egyedül vannak, az omegák gondosan elkerülik őket. Bár nem mutatja, de Adam szerint bántja a dolog. Nem maga miatt, hanem Arden miatt, hogy őt nem fogadják be. Ezen is muszáj lesz változtatni. Csak azért nem bántják, mert Adamtól nem csak a vámpírok rettegnek, hanem a béták egy része is. Nem marad észrevétlen, mikor gyakorol és edzi a többi vámpírt, és ha van bátrabb béta őket is.
- Első béta miért vagyunk ide hívva? – kérdezik szemtelen módon. Mellüket kidüllesztve járnak körbe, míg tekintetük a gyenge pontunkat keresi.
- Engedj engem! – morogja bennem a farkasom.
- Először elmondom, amit szeretnék, utána te intézheted a dolgokat. – elégedetten felmorran, majd türelmet erőltetve magára a hátsójára ül.
- Tudomásunkra jutott, hogy meg akarjátok támadni az Alfát, ráadásul csoportosan kikerülve engem, az első bétát! – kezdek bele, mire vigyorogva néznek rám, bár van amelyik inkább idegesen.
- Engem is! – csatlakozik hozzám Osyn halkan, de határozottan.
- Te még csak köszönőviszonyban sem vagy erőnkkel farkas! – kaffog vissza neki az egyik, mire felvillannak a szemek, jelezve a farkasok dominanciáját.
- Osyn értékelem a lojalitásodat, de ha egyszerre szeretnétek támadni, csak tessék, de először rajtam kell átjutnotok! – körbejáratom tekintetem a falkán, lassan előtérbe engedve a farkasom – Jusson erre a sorsra az összes gyáva farkas, amire ők fognak! Aki beleavatkozik a harcba, meghal! – ijedt és izgatott arcok sokasága, ahogy alakot váltunk.
Hagyjuk, hogy ők támadjanak csoportosan. Nevetségesen gyengék, nincs összerendezett támadásuk, csak acsarognak. Az egyik beletép a sűrű bundánkba, míg a másiknak elroppantjuk a gerincét. A következőnek a torkát harapjuk át, míg a másikat feldöntjük. Feltépjük a védtelen hasát, forró belei a földre ömlenek, majd kegyelemből átharapjuk a torkát. A legutolsó elmenekülne, nyüszítve fut az erdő felé, utána iramodunk, míg egy ugrással a hátára nem érkezünk, hogy fogaink közé vegyük a fejét, és nemes egyszerűséggel letépjük. Mi is kaptunk sebet, de egyik se halálos.Felemelt fejjel sétálunk vissza, már- már lustán a falkához. Érezzük az omegák illatát, akiket lenyűgözött az erőnk.Akár itt és most képesek lennének párosodni velünk, de nekünk csak rókánk kell. A falka vonyít nekünk, elismerve a dominanciánk, míg mi a házba sétálunk. Alakot váltunk, és elsietünk gyorsan lemosakodni, hogy Waki ne érezze rajtunk az idegen farkasok szagát.
Szobában még ébren van, amint meglát felkel, amit nem szabadna és a sebeimet kezdi ellátni.
- Mit csináltatok? Tele vagy fognyomokkal!
- Volt némi gond, de lerendeztem!– vallom be neki, de hogy mekkora volt azt nem. Nem akarom, hogy aggódjon, így is ideges az omegák miatt. – Ettél?
- Igen. Beryn hozott ételt.– ismerem ezt a hangsúlyt, és a gyomrom összeszorul tőle. A farkasom is meghúzza magát, az omegánk dühös ránk. Nem látjuk el úgy, ahogy megérdemelné.
- Sajnálom Waki!– kérek tőle bocsánatot rögtön, míg finoman kiveszem a kezéből a kendőt, amivel törölgetett és az ölembe húzom.
- Semmi baj! – de igen is van! Tudjuk!
- Waki!– bújok hozzá kedveskedve, de érzem rajta a feszültséget.
- Menj aludni!– ott akar hagyni, de a mai nap után, én már csak rá vágyom– Tyson...
- Maradj még!– kérem lágyan, újra hozzá bújva, míg végül egymás karjaiban ér az álom.
Valamikor hajnal előtt ébredek, körbenézveBerynt nem látom sehol, ami most önző módon pont kapóra jön nekem. Kibújok Waki karjaiból, hátára fordítom, halkan nyafogva tiltakozik, majd lehúzom róla a pizsama alsóját. Gyönyörű a tejfehér bőre, a halvány erecskékkel, amik valószínűleg a várandósság miatt lettek látványosabbak rajta. Még törékenyebb és szebb lett tőle. Mind a ketten vágyunk rá, én és a farkasom is. Lábai közé mászunk, és kissé megemelve a csípőjét nyalunk végig a fenekén. Majd nyelvünkkel apró kis lukát kezdjük masszírozni. Halkan felnyög, lábát szélesebbre tárva, hogy jobban odaférjünk, még nem ébredt fel. Édes kis rókám. Újabb és újabb nyalintás, mire magához tér, és csodálkozva mered ránk, egészen addig míg belé nem toljuk a nyelvünk.
– Ty! – sikkant fel halkan, mire felemelem a fejem, és farkasunk néz rá.
– Azt akarjuk, olyan hangos legyél, hogy minden omega tudja, hogy hozzánk tartozol és velünk vagy! – hirtelen önti el a nedvesség, és vonaglik meg kis vesszeje, ahogy visszatérünk a lába közé. Fejünkre teszi apró kezét, és közelebb nyom mohón. Megadjuk, amire vágyik.Ő pedig nem fogja vissza a hangját. Hangosan élvez el, utána komoly figyelmet fordítok a farkára, és addig szopogatom és kényeztetem, míg újra el nem élvez. Az ágyon komoly kis tócsa kezd gyűlni alatta, hogy nedvesedik nekünk, hiába nyaljuk újra és újra tisztára. Kábult kis társunkat az ölünkbe húzzuk, míg apró kezecskéi rögtön a farkunkat kezdik kihámozni a nadrágból, és masszírozni. Az övével fogja egybe, és úgy simogat mind a kettőnket. Harapom tökéletes nyakát, amin ott díszeleg a fehér heg az első közös telihold utáni örök emlék. Megrándulok az ízétől, ahogy ő is elélvez velem. Ő is harap, karomban dajkálom, míg piheg. Kedveskedve cirógatom orrommal a füle mögötti részt. Nagyon hiányzott nekünk. Kopogtatnak. Kellemetlenül rándul össze:
– Tyson béta! – kezd bele egy omega. – Tudnál jönni? – kérlel, de nem most. Most nem!
– Miért?
– A vadászat…– frusztráltan sóhajtok, Waki szemében könnyek gyűlnek, és már mászna is ki az ölemből.
– Osyn vezeti, én most a társamat kényeztetem! – kiáltom ki, ahogy visszahúzom a karjaimba, és rásimítom a tenyerem a hasára. Meglepetten nyikkan fel, de ott hagy minket, míg én élvezem, ahogy kezem alatt ficánkol a kölyköm.
– Erős lesz! – jelentem ki, mire nyakamba dugja az orrát, és úgy szaglász.
– Hímem!
– Kis rókánk! – döntjük az ágyra, és újra csókolni kezdjük. Imádjuk! Ő a legtökéletesebb társ!– Nagyon hiányoztál nekünk! – morogjuk ajkai közé.
– Mindig másik omega szagod van! – panaszolja nekünk, de most a düh hiányzik a hangjából.
– Nem szeretjük, csak a te illatod. Megérintenek, de minket nem érdekelnek. Egyik sem ér fel hozzád! – ezen halványan elmosolyodik, míg mi az arcát puszilgatjuk hízelegve.
– Ezt tudom!
– Miért hagyod, hogy megérintsenek? El akarnak marni mellőlem! – morogja, miközben tökéletes kis ujjai a húsunkba mélyednek.
– Nem haraphatjuk meg mindegyiket, aki meg mer érinteni minket! – morranunk fel jókedvűen, miközben vékony szemöldökét pusziljuk végig, hol az egyik hol a másik oldalon.
– Ugyan már! Tyson kedves, és mi sem bántunk szívesen omegát. – mondjuk neki, mire összeráncolja az orrát.
– De te farkas, nem nézel másik omegára, akkor sem, ha farkas? – ragadja meg az arcunkat és néz a szemünkbe, mintha a lelkünk mélyére akarna látni.
– Az erős kölykünket hordod a szíved alatt, ennél nem lehetnél tökéletesebb! Miért érdekelne egy egyszerű farkas omega. – résnyire húzza a szemét, majd erős csókot nyom a szánkra.
– Azért, mert neked alfának kell lenned.Meg van az erőd, a véred, és a hatalmad, hogy az legyél! – pillanatnyi fájdalom önt el minket, mert ez soha nem következhet be az oldalán.
– Lemondtuk róla.A biztonságod fontosabb. – olyan heves csókot ad, amitől a farkunk azonnal megkeményedik.
– Azt akarom, hogy bennem legyél, Én erős hímem! – morogja az ajkunkba.
– Nem lehet, édes kis társunk!
– A combom közé rakd be legalább, hadd érezzem! – nyafogja, mire oldalra fordítjuk és nedves combjai közé toljuk magunkat. Felmordulunk az édes kéjtől, amit okoz vele.
– Még! – nyakához hajolva, harapdáljuk finoman. Előre nyúlva kényeztetjük újra, míg erősen lökjük magunkat a combjai közé.
– Szeretünk kis társunk!
Waki:
Elégedetten pihenek párnáim között. Mindenemből árad Tyson illata. Beryn eltűnt mellőlem. Aggódok érte. És mint később kiderül, okkal. A vámpír visszatérése után történik. Az egyik béta...valami O betűs...szól, hogy Beryn a gyengélkedőn van. Megtámadták. Rémülten kelek fel, és lassan, óvatosan öltözök fel. Vagyis húzom fel a hálóinget és a köntöst. A hasam napról napra nagyobb lesz. Kezemet rátéve osonok ki. Tyson illatát is érzem a folyosón. Tehát tud róla. Aggódok Berynért. Mostanában igen rossz barátja voltam.Luen nyit ajtót, de a látvány... Beryn arca csurom vér és teljesen felismerhetetlen. A sokktól elájulok.
A szobámban, Tyson karjában ébredek.
- Ty? Beryn...
- Nagyon komolyak a sérülései. Luen szerint megvakult és megsüketült ideiglenesen, de ez sem biztos. Az a mocsok betörte a fejét, szó szerint.
- Beryn a legjobb barátom.– szipogok fel. – Ty! Büntesd meg azt a bétát, jó?
- Ezzel az Alfa foglalkozik kisrókám.
- Rossz barátja voltam!– pityeredek el.– Én erőltettem.Én, hogy közelítsen a bétához! Ez az egész az én hibám! Hagynom kellett volna, hogy a nyuszis vámpírt válassza!– sírdogálom neki.
- Luen nem adja fel! Kedveli Berynt.
- Tudom...szeretők voltak.– törlöm meg arcomat a kendővel, amit kapok. Aznap Tyson egész nap mellettem marad. Aztán az Alfa elszólítja.Falkaügyek. Az ablakból nézem, ahogy az Alfa kifaggatja a bétát, a nőstényt és még néhány omegát. Ryn, a fővámpír végig mellette áll. Az arckifejezésüket nézve nem azt hallották, amit vártak. Tyson vacsorával tér haza a nap végén. Beryn jobban van. De a hallása és a látása nagyon sérült. Maxim, a vámpír vigyáz rá, és nála lakik mostantól. Megértem. Ő szereti Berynt. Ezt csak a vakok nem látják! Telnek a napok és a hetek. Én egyre kerekebb leszek. Aaron is szépen kerekedik. Az ő hasa sokkal nagyobb a két baba miatt. Igazából egy kicsikét irigylem. Ikrek. Fehér róka sosem szült ikreket. Sosem. Egy sem. Ezt el is mesélem Tysonnak.
- Tényleg, sosem születtek fehér róka ikrek?
- Nem– a kádban ülünk, hátamat a mellkasának döntve. Erős karjai átölelnek, állát a vállamra fekteti.
- Lehet, a mágia miatt,ami bennünk van, vagy ha lettek is volna, korán meghaltak...nem tudom. A történelmünk nem említ egyet sem.
- Lehet, mi leszünk a kivétel? A következő kölyöknél...mondjuk?– súgja a fülembe, amitől elpirulok.
- Akarsz még kölyköt...tőlem?– nézek rá fel.
- Ha lehet, és ha szeretnél.– csókol a nyakamba. Megremegek a kéjtől, de ez most nem olyan erős.
- Sok kölyköt, sok erős bétát adok neked!– ígérem meg neki határozottan.
- És omegát is? Olyan szépeket és huncutokat, mint te?– puszilgatja fülemet.
- Egyet, maximum!– egyezek bele halkan.
- Én nem csak egyet kérek ám! Sok kicsi Wakit szeretnék! Vagy kicsi Tysont! Mindegy mi lesz, kicsi rókám, én imádni fogom!– teszi kezét a hasamra, amiben a kicsikénk épp megmoccan.
- Erős farkas béta lesz, méltó az apjához– jelentem ki határozottan. Kuncogva szorít magához, majd a vízből kikecmeregve az ágyba bújunk.
Mire eljön a következő telihold, Beryn sokat javul. A látása majdnem teljesen rendbe jött, de a hallása...az sajnos véglegesen károsodott.
Egyik reggel, iszonyatos hőségre ébredek. Álmosan pislogva, nehezem fogom fel elsőre a dolgot. Kékeszöld lángnyelvek nyaldossák a falakat, az ágyat és minket. Apró lángocskák ugrálnak Tyson mellkasa felett.
- Tyson!– rázom fel ijedten.
- Aludj még Waki!– fordul felém magához szorítva.
- Lángokban áll a szobánk!– böködöm meg újra.
- Hát hívd vissza őket!– ásítja.
- Ezek nem az én lángjaim!– rázom meg újfent. Erre végre kinyitja csodaszép szemeit. A láng ott tükröződik benne.
- Még egy másik...?
- Nem! Lehet lángokkal bíró farkasunk lesz!– mosolygok, amikor a kis lángok az arcomat simogatják. Tyson is mosolyog. De az ő lángjai a testébe süllyednek. Válaszként lobban fel az én kék lángom. Táncot járva egymás körül egyesülnek. Az új láng kék színű, zöld széllel.
- Érezlek mindkettőtöket!– mosolyog csukott szemmel.– Ez...leírhatatlan érzés.
- Ilyet még nem láttam!– bámulom én is a lángocskát. A szobában lévő tűz lassan eloszlik, és csak a melegsége marad utána.Boldog nyugalom önt el. A kölyköm erős béta lesz, farkas, akinek lángjai lesznek. Mosolyogva simogatom a hasam.
- Nőj nagyra, és légy erős, okos és olyan szép, mint az apukád! Nagyon várlak már én kicsi kölyköm!– suttogom neki izgatottan.
A napok eltelnek. Unatkozom. Beryn nem jöhet át hozzám és én se hozzá. Egy másik omega, akit a bétája csúnyán eltorzított, hoz nekem enni. Unatkozok! A könyvek nem érdekelnek. Aztán egy este valaki halkan kopog.
- BEJÖHETEK?– Kiabálja Beryn mosolyogva. Halk, boldog sikkantással borulok a nyakába.
- Beryn!– szipogom nevetve.
- NE SÍRJ!– aztán elpirulva szólal meg sokkal halkabban.– Sajnálom, de a fülem...
- Nem baj! Meggyógyul! Tudom!– simítom rá a kezem, és szinte fáj, hogy nem segíthetek.
- Szeretem és a társam!– nem kell kimondani kiről van szó.
- Gratulálok Beryn! És őszintén szégyellem, hogy...
- Nem a te hibád!– kiáltja újra. Aztán egy nagy sóhajjal leül és írni kezd.
Így nem süketülsz meg tőlem!
- Ugyan már! Inkább beszélj! Unatkozom!– panaszkodok neki. Mire kapok egy kedves mosolyt tőle.
- Tyson merre van?
- Dolgozik. Mindig csak dolgozik!– duzzogok neki. Halk nevetése feldob.– Mesélj! Milyen vele?
- Waki!– pirul el mosolyogva. Aztán csak folytatja.– Nagyon...jó!– neveti.
- Részleteket!– ülök a lábához a kis puffra, és úgy nézek rá. Kezébe veszi a fésűt és int, hogy forduljak meg.
- Nagyon gyengéd! Nem harap meg közben. Mindig figyel az örömömre...és...
- És?– nézek rá vissza kérdőn.– Beryn!– könyörgő szemekkel pislogok rá.
- És néha elveszti a kontrollt és akkor...– érzem az illatán a felizgultságát. Elnevetem magam, majd hagyom, hogy másról meséljen. Mikor távozik, kérem jöjjön máskor is. Mosolyogva bólint, de látom és érzem a félelmét, amikor kilép az ajtómon. Aztán újabb baj történik. Maxim rátámad a bétára, mert újra nekiugrott Berynnek. Az Alfa elűzte. Aznap éjjel nagyon sok omega bújt el rettegve. Tyson is idegesen fekszik mellettem. Aztán újabb hír jön. Aaron vajúdik. A falka nem csak emiatt van izgalomban. Egy régi nagy falka alfája látogat el hozzánk, kifejezetten Sirian miatt. Három nap. Ebből csak ritkán látom Tysont és kezdek nagyon magányos lenni. Minden téren. A napom nagy részét szundikálással töltöm. Mást úgy sem tehetek. Egy ilyen pihenőmből ébreszt Tyson.
- Gyere Waki! Mindjárt megszületik Siriék babája!– egyes szám...
- És a másik?– kérdezem kíváncsian.
- Ő is...de...
- Nem fogja túlélni?– pityeredek el. Csendben megrázza a fejét. A falka a ház előtt gyűlik össze. Takarókon ülnek, beleburkolóznak. Néma csend van. Hallani Aaron sikolyait, amitől félősen bújok szerelmem széles mellkasához. Aztán egy pillanatnyi csend, majd egy erős babahang tudatja, megérkezett. Egyként áll fel mindenki és várja az Alfát. Sirian könnyes arccal, véresen, mosolyogva tartja karjában első gyermekét.
- Ő a fiam! Daryn! Nevét a nagyapja után adom neki! Erős, büszke és becsületes alfa volt! Kívánom, hogy a fiam ugyanilyen legyen!– mindenki felvonyít, így üdvözlik a csecsemőt, akit Sirian magasra tartva mutat meg. Aztán visszamegy a házba és újra elcsendesedik mindenki. Aaron kiáltásai fájdalmasabbak minden eddiginél, majd a néma csend. És Sirian sem jön ki.
- Tyson? Mi történik?– kérdezem, pedig szinte tudom a választ.
- Elbúcsúznak a babájuktól.– ölel szorosan magához. A falka néma csendben várakozik, aztán egyszer csak Sirian jelenik meg egy kis csomaggal a kezében.
- Csodát kaptunk– kezdi sírva.– A lányom, Dasha, él! Nevét megmentőjének testvére után kapja. Bár nem farkas, de a lányom, és a falka hercegnője.– finoman billenti meg karját, hogy a hold halvány fényében mindenki láthassa az apró arcocskát. Tyson kezd vonyítani először. Majd csatlakozik hozzá a falka is. Sirian arca beszédesebb, mint bármikor máskor. Visszatér az omegáihoz, míga falka megkönnyebbülten kezd ünnepelni.
- Menjünk vissza!– kérem Tysont halkan.
- Rendben! Adam? Elbírsz velük?– int a boldog farkasok felé.
- El!– vigyorodik el.– Gabriel a bátyjához ment.
Karban visz vissza, miközben én a nyakát cirógatom az orrommal.
- Magányos vagyok!– nyafogom halkan neki.– Ugye ma velem maradsz?– harapok a fülcimpájába, mire villanó szemmel néz rám.
- Mindenképpen.
Pár nappal később azonban a világom összeomlik. Sirian testvérei megérkeznek, és Tyson bezárkózik. A szívem aggódva ver. Érzem, hogy a baj közeleg.
Tyson:
Már messziről megismertem az ikreket, apjuk kiköpött másai, mint mentalitásban, mint kinézetben. Részemről ott dögölhetnének meg, ahol vannak, de Sirian másként határoz. Az egyik a betegszobában köt ki, és napokig Beryn és Luen ápolja, míg a másik az Alfával veszekszik és követelőzik. Talán én és Adam vagyunk tisztában a dolgok kényes természetével. Stuard követeli Siriantól, hogy segítsen neki a régi falkájában, mert az apjuk megőrült. Paranoiás és szeszélyes. Soha nem törtek a hatalmára, mégis széttépte Max nőstényét a szeme láttára. Nem érdekelnek, de a bosszúvágyam, ami a farkasomat is kínozza, most újra feltámadt. Az első este rémálmok kínoznak újraélve a borzalmakat, míg izzadságba úszva fel nem riadok. Tenyerembe temetem az arcomat, és igyekszem lecsillapítani a légzésemet:
- Meg akarom ölni!
- Én is ki akarom tépni a torkát! – válaszolok a mogorva farkasomnak.
- Le tudok mondani a saját falkáról, el tudom viselni a fiát, de a bosszú…
- A bosszúról nem tudunk lemondani! –fejezem be helyette, szívem megkönnyebbül a döntés miatt, majd összeszorul a társunk és a kölykünk miatt.
- Szeretjük, ahogy a kis rókát is, akit szül majd nekünk.
- Ha itt hagyjuk, és nem térünk vissza? – kérdezem a nagy farkast, aki lehajtja a fejét a gondolatra, majd büszkén emeli fel.
- A kölykünk emlékezni fog ránk, továbbviszi a vérvonalunk!
- De a társunk...
- Nem bukunk el!
- Sirian nem fogja megbocsátani nekünk! – mondom elkeseredetten és megtörten kicsit.
- Nem függhetünk tőle! Elvisszük a társunk, és a kölykünk!
- Hova? Száműzött vad legyen, miközben a szíve alatta fiúnk van? – farkasunk idegesen felvonyít, majd dühösen kapar egyet a földön.
- Maradunk vele! – egyezik bele, de érzem ez nekem se jó, ahogy neki sem.
Oldalra pillantva veszem észre, hogy Waki egyenesen engem figyel világító szemekkel:
- Mi a baj, Hímem?
- Semmi, kis társam! Aludj vissza!– csalódottan néz rám, és én is ezt érzem a farkasommal.
Kimászok mellőle, és gyorsan magamra húzom a ruháimat:
- Hova mész? – nyafogja nekem azon a hangon, ami aranyos és egyben őrjítő is.
- Falkaügy, de ha elrendeztem kiviszlek! – ígérem neki, amire felcsillannak a szemei.
- Piknikezünk?
- Amit csak akarsz! – kedvesen próbálok mosolyogni rá, de nem tudom mennyire sikerült. Idegesen a hajamba túrva hagyom magára – Küldetek be ételt neked!
A gondolataim vadul kavarognak, és a farkasom is igen nyugtalan bennem. Nem csoda, itt lenne az alkalom, hogy kihívjuk és megöljük azt a veszett farkast. Lábaim akaratlanul is az alfa magánszobájához visznek, ahol az idegen farkasokat fogadja. Ekkor hallom meg a civódásukat, mert az ajtót nem jól csukták be.
- Láttad, mit tettek a testvéreddel, de te mégis csendben itt kushadsz a falkád védelmében! – morogja a Stuart nevű, megcsóválom a fejem – Úgy látszik a nagy Sirian Gaorn megtalálta a boldogságát egy vámpír szuka lábai között! – elég nagy robajlás hallatszik bentről, hogy a végén Ryn Mester lágy hangja vessen neki véget.
- Farkasom a lányod éhes, és Aaron tudod, hogy…
- Még az omegát is megosztod vele? Az a farkas mindenkinek…– hörgés, majd erősen valami nekicsapódik a falnak csontrecsegő hangon.
- Sirian öccse vagy, ezért elvisellek. Nem érdekel, hogy minek nevezel, hidd el már neveztek rosszabbnak is. De ha még egyszer egy egészen kis utalást is teszel Aaronra, aminek negatív a hangvétele, az életed hátralévő részében egy bájos omegának fogod képzelni magad, aki minden bétának könyörög, hogy leszophassa!
- Te…
- Stuart Gaorn!
- Tyson gyere, és kísérd vissza a szállására ezt a farkast! – nyilván Ryn Mester tud a jelenlétemről, ahogy az Alfa is. Nem mentegetőzöm, csak benyitva egyenesen a kezembe dobják az idegen farkast. Nagyon jól emlékszem a dölyfös arcára, ahogy az apja mellett nézett minket. Talpra állítom, miközben ő morog valamit az orra alatt.
- Értettem, Alfa!
- Ne érj hozzám! – morogja, míg Ryn Mester fáradtan néz Sirianra.
Miközben a szállása felé kísérem, látom mennyire zaklatott és kialvatlan, ahogy azt is érzem egy fürdés ráférne.
- Nem kell kísérgetni! Maxhoz fogok menni! –jelenleg Max Berynnél és Maximnál vendég, akik viszont nem szívlelik ezt a farkast.
- Az Alfa azt mondta a szállásodra kísérjelek! – mondom semleges hangon, míg ő megtorpan, és provokálni próbál.
- Nekem ő nem az alfám! – mellettünk csendesen halad el egy omega, aki nagy ívben igyekszik kikerülni a farkast.
- Jó reggelt Tyson béta! –kedvesen viszonzom a köszöntést, amiért kapok egy hálás mosolyt. Gúnyos ciccegés vonja magára a figyelmem ismét.
- Tudja egyáltalán, hogy miféle farkas vagy te? – állatom nekifeszül a tudatomnak és agresszíven bámulja az előttem lévő hímet. Játszva tudnánk kitörni a nyakát, még az előtt, hogy védekezni tudna.
- Az én türelmem is fogytán van! – megfeszül előttem és kiengedi az erejét, megmutatva nekünk mennyire domináns hímnek is gondolja magát. Általában a provokációt már csírájában szeretem elfojtani, így én is viszonzom a kicsit sem kedves gesztust. Lehet, ő még abba a hitben van, hogy az erőm azonos azzal a farkassal, akit ő ismert meg. De azóta a fejlődésünk felgyorsult a társunk miatt, hogy képesek legyünk megvédeni. Egymásnak feszül a pillanat tört része alatt, hogy utána elsöpörje az enyém, és felvillantva a farkasomat alázzuk szinte porrá: – Fogtad már a kölykét a kezedbe?
- Átkozott! – szűri a fogai mögött, majd csökkentve a nyomást ismétlem el a kérdést. – Nem!
- Nem is fogod! És tudod miért, nem? – látszik, hogy nem érti a dolgot.
- Hallottam, hogy a farkaskölyök van csak tőle, a másik a vámpír szajháé.
- Megsúgom neked. Mert Aaron még csak látni sem akar, nem hogy a kölykét a közeledbe engedje. A bátyád nem fogja itt hagyni a kölykeit, mégis van róla fogalmad, hogy mennyire vágyott rájuk? – a farkasa néz csak rám, és tudom, hogyha az emberi része nem is érti meg, akkor ő igen. A kölyök iránti vágyat, csak a társunk iránti vágy írja felül.
- Ott hagyott minket egy vámpírért, apánk beleőrült. – megcsóválom a fejem, mert az öreg már előtte is egy szadista állat volt.
- Legyünk reálisak, már előtte is az volt.
- Amit kaptál, azt …
- A helyedben nem folytatnám! – most először emelem fel a hangomat.
- Szégyelled, igaz? – vigyorodik el, amiért a farkasom ki tudná tépni a torkát, de nem mozdulok. – Mégis apánk egyik ivadékát szolgálod. Nincs túl sok méltóságod, igaz? Bár mit is várok, akinek egy rókaváltó jutott. Sirian mesélt az öcsénkről, aki félig az volt. Most rabszolga.
- Renére gondolsz, akkor ő jelenleg a vámpírkirály barátja, és a Dew klán vezetőjének a hitvese. Helyedben megválogatnám a szavaimat, mielőtt egy reggel kitépett torokkal ébred a testvéred.
- Te most fenyegetsz engem? – morran rám, mire viszonzom a kedves mosolyát.
- Én nem! Te sértegeted a vámpírkirály fiát, barátját, és az unokáit.
- Egy csalódás vagytok! Gyengék, meghunyászkodók és bolondok. – látom, ahogy a folyosó végén megtorpan Gabriel a kis Ardennel a karjában, aki ficeregni kezd, ahogy meglát engem. Felé kapja a fejét a másik farkas, majd szánakozva húzza össze a szemét.
- A másik…– megragadom a karját, majd magammal rángatva bevágom a szállására. – kiabál az ajtó mögött, de senkit nem érdekel, ezért ott is hagyom.
A szavai nem bántanak annyira, mint amennyire gondoltam, amikor először megláttam. De a vágy, hogy végezzek a vén szörnyeteggel napról napra nő, míg nem sokkal napnyugta után Ryn mesterbe botlok.
- Tyson egy szóra! – néz fel rám vörös szemeivel, ami alatt kékes elszíneződés van. Valószínűleg elég keveset alszik most, hogy ennyi változás van a falkában. – Gyere velem! –bólintva követem, miközben az egyik tárgyalóterembe vezet.
- Gond van a kölykökkel?
- Nem– lágyul el az arca, és még a hangja is megváltozik – Kis Daryn már alakot váltott, és úgy döntött mindent is megrág, ebbe beleértve Aaront és engem is. Dasha pedig már különbséget tesz kitől fogad el vért, és Sirian a befutó, persze rettenetesen elkényezteti. Már most nyafog, ha leteszi a kezéből.
- Aaron?
- Kimerült – becsukja magunk mögött az ajtót. – Nem hajlandó kijönni a szobából, amíg Sirian testvérei itt vannak. Nem bízik bennük, ahogy én sem. Kíváncsi vagyok mik a terveid?
- Mire gondolsz? – kérdezek vissza, de egy olyan vámpír mellett, aki képes irányítani az elmét, nem sok esélye van köntörfalazni.
- Bosszút esküdtél. Sirian nem fog elmenni. Szenved miatta, ő szereti az apját. Hidd el, ha valaki tudja, milyen egy szörnyeteget szeretni az én vagyok. –tudom, hogy nem az alfára gondol. Nem egy jótét lélek a vámpírkirály, különben nem lenne ekkora birodalma, olyan ösztönös ragadozók mellett, mint a vámpírok. – Ha mégis el akarna menni, nem engedném. Te is tisztában vagy vele, hogy megölné az apja. Ha elkísérném azért, ha nem, akkor meg egyszerűen képtelen lenne megölni. – lemondóan sóhajt, majd fáradtan felnéz rám.
- Nem megyek. A társam várandós. Ha itt hagyom, Sirian még rajta állna bosszút. – mondom ki a legnagyobb félelmem.
- Sirian nem bántana várandóst, ahogy gyereket sem. – nem mondok erre semmit, míg ő továbbra is engem bámul. – Lemondtál róla?
- A saját falkáról, igen. – mert arról képesek vagyunk a farkasommal, még ha egy részünket kell elnyomnunk, akkor is.
- Alfának születtél. – megvonom a vállam, majd olyat mond, ami teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat.
- Beszéltem apámmal, és egy időre fel tudom ajánlani a védelmét. – megrázom a fejemet.
- Waki nem mehet idegen vámpírok közé.
- Védett házban lennétek.
- El akarsz küldeni? – kérdezem tőle egyenesen, mire hátat fordítva nekem az egyik székhez sétál és fáradtan rogy bele.
- A seggfej igazat mond. Sirian apja őrült. Vesznie kell. Nem kedvelem a politikát, de ha csak azért létezhet, mert az én hitvesem apja vezeti, az már gond. Ezzel apám is tisztában van, nem véletlenül ajánlotta fel. Tudod, hogy nem az a nagylelkű típus. Bátyám is fogadna, de neki gondjai vannak a hitvesével. – erősen összeszorítja az orrnyergét két ujjával: – Túlságosan hangosak vagytok. A vágyad, hogy megöld. Sirian, és Aaron! Hagyok neked időt, amint úgy érzed készen állsz, tudasd velem.
- Sirian soha nem fogja megengedni, hogy elhagyjam a falkát. Úgy, hogy az apját készülök megölni! – oldalra billenti a fejét, és kíváncsian néz rám.
- Beryn és Maxim mellett jó helye lenne Wakinak. Maximnak az önuralma legalább olyan jó, mint Adamé. Max nevű testvére még instabil lelkileg, de jelenleg túlságosan gyászol. A nőstényét a szeme láttára tépte szét, és végig kellett néznie. Mert ellene szövetkeztek szerinte, pedig hidd el, hogy még csak nem is gondoltak rá. Kis híján megölte, és Stuart rettegése majdnem ledönt a lábamról. Azért ilyen pöcsfej. Sirian elfoglalt lesz, és nem állít meg.
- Aaron…
- Egyet ért velem, az ő nevében is beszélek. Kis híján az apja is részt vett a szabad préda dologban. Aaron szerencséje, vagy nem, hogy férfi omega, és apjuk gyűlöli mindegyiket. Ironikus, nem? René, akit még Gabrielnél is jobban megvetett hasonlít rá a legjobban gondolkodásmódban.
- Sirian nem fogja megbocsátani. – jegyzem meg csendesen.
- Nem tudhatjuk.
- Időre van még szükségem. – bólint, majd kissé elfintorodik, és szédelegve áll fel a székből. – Segíthetek egy kicsit? – vonakodva adja tudtomra, hogy engedélyt ad rá. Lehető legóvatosabban emelem fel a székből, ölbe véve viszem vissza a szobájukba. Az ajtót Sirian tépi fel, és ahogy végig néz rajtunk a farkasa szó szerint tombol a szemében, egyedül az tartja vissza, hogy a lánya a kezében van.
- Ryn?– valami néma harcot vívnak fejben, mert visszasétál az ágyhoz és Aaron kezébe adja a lányukat is, aki hangosan méltatlankodik miatta.
- Mindjárt visszajön apafarkas! – következő pillanatban kikapja a kezemből a Mestert, és orrával a nyakába szagol, majd odavakkantja nekem.
- Nőstényt hozz, aki engedi, hogy igyon belőle.
- Siri! – emeli fel a kezét, és simítja az arcára. – Nem kell!
- Hallottad mit mondtam?
- Igen, Alfa! Idekísérem, amint találok.
- Siess!
Waki:
Valami nyomasztja. Látom és érzem. Ugyan itt ül velem és piknikezünk, de...
- Én Hímem!– érintem meg finoman a karját.– Mi a baj? Berynnel van valami?
- Semmi baj, Waki!– mosolyog rám. De a mosoly nem éri el a szemét.
- Látom, hogy van valami. Itt ülsz velem, mégis...máshol jársz– válaszolom sírós hangon.
- Nincs semmi baj!– húz az ölébe gyengéden, és lassan csókolni kezd. Jólesik, ezt be kell vallanom. Karjaimmal szorosan ölelem magamhoz őt. Érzem, hogy távol van tőlem. Este az ágyban is olyan...hideg.
- Már nem szeretsz én Hímem?– kérdezem szipogva őt, miközben felülök mellette.– Csúnya vagyok, igaz? Elcsúnyultam és már nem szeretsz!
- Miről beszélsz Waki?– ül fel ő is.
- Tudom, hogy ez az igazság!– zokogok fel.
- Ne legyél buta Wakimaki!– simogatja meg puhán az arcomat.– Nem vagy csúnya! Sőt! Nagyon gyönyörű vagy! Honnan veszel ilyen butaságokat?
- Másik omegát akarsz?– nézek rá könnyezve.– Mi lesz a babánkkal? El akarod venni tőlem?
- Ne légy buta!– simogat továbbra is.– Sem elhagyni, sem a babánkat elvenni nem akarom! Még csak nem is gondoltam ilyesmire!
- Biztos?
- Biztos.
- Szeretsz még?
- Igen. Szeretlek. Ez sosem volt kérdés.
- Akkor...akkor miért?
- Mit miért szépséges rókám?
- Miért vagy ilyen...ilyen...távoli?
- Csak sok volt mostanság a baj a falkában. Sajnálom, ha úgy érezted, hogy nem szeretlek!– csókolja meg ajkaimat puhán.Simogat és dédelget egész éjjel. A hasamat érinti, puszilgatja, halkan beszél hozzá.
- Vajon emlékezni fog a hangomra, miután megszületik?– néz rám csillogó szemekkel.
- Biztosan. Érzed? Máris megmoccan, ahogy beszélsz!
Másnap reggel a karjaiban, meleg ölelésében ébredek. Ébren van. A plafont bámulja.
- Lehet pár napra el kell mennem– suttogja rám nézve.
- Hová? Én is mehetek veled, ugye?
- Nem Waki. Oda nem jöhetsz velem, túl veszélyes...
- Akkor te se menj!– ülök fel duzzogva.
- Nekem mennem kell.
- Miért? Az alfa nem küldhet mást? Miért neked kéne elmenned? És én?
- Waki. Ez fontos nekem. Nekem és a farkasomnak is.
- De hová mész, ahová én nem mehetek? És azt is mondtad, hogy veszélyes!– görbülnek le az ajkaim egyből. És ha nem jön vissza? Mi lesz velünk? Meg a kölyökkel?
- A Gaorn falkához megyek. Lezárni a múltat.– Gaorn falka... Sirian szülő falkája! Az ikrek...
- Nem! Nem engedem, hogy elmenj oda!– kiáltokfel rettegve.– Maradj velem. Velem és a babánkkal! Jó?
- Waki, figyelj rám!– ül fel ő is. Az arca túlságosan komoly.– Ez most nagyon fontos nekem. Hogy lezárhassam a múltat. Érted? Lezárom, hogy aztán új jövőt építhessek veletek.
- De miért mész oda? Nem lehetne innen?
- Nem. Az ikrek, Stuart és Max segítségért jöttek. Sirian apja...megvadult. Elmegyek és megölöm őt.– Ahogy kimondja a vér megfagy az ereimben. Túl fiatal! Meg fogja ölni!
- NEM! – Sikoltom szinte hangtalanul. Nem tudok csak ülni, ezért elhátrálok tőle.– NEM!– Ismétlem meg. Látom szemében felvillanni a farkasát.– Ne menjetek el!– fogom könyörgőre hasamat átölelve.
- Legyőzzük őt és visszajövünk értetek!
- Nem akarom!– rázom a fejem vadul. Hozzám lépnek és megpróbálnak átölelni, de nem hagyom. Ellépek az öleléséből.
- Ki találta ezt ki? Az alfa? Megyek megmondom neki, hogy nem mész!– indulok az ajtóhoz, de hátulról ölel magához.
- Sirian nem tudja! Ez az én dolgom!
- És mi? Mi lesz velünk, ha nem térsz vissza?– ragadom meg karját erősen, hogy körmeim bőrébe mélyednek. A lángocskák azonnal begyógyítják neki.
- Visszatérünk. Hozzád és a kölykünkhöz!– ígéri őszintén. Hisz ebben! De mi is hihetünk? Ha nem tér vissza meddig éljük túl?
- Nem! Nem engedlek! Kérlek! Maradj velem! Megteszek neked bármit!– ereszkedek térdre és dörgölöm arcomat az ágyékának.– Bármit! Jó? Akarod?
- Waki...– morran ránk, de mi folytatjuk. Megoldva nadrágját kezdjük el simogatni, de hirtelen ránt fel minket, majd ültet az ágyra. Hosszan és mérgesen néz rám.
- Kérlek! Szépen kérlek! Sőt! Könyörgök! Ne menj!– szorosan lehunyja szemeit, majd hirtelen rohan ki a szobából. Utána akarunk futni, de a fájdalom élesen hasít hasamba, ezért lassabban követem.
- Tyson!– kiáltok utána, de hiába. Nem látom sehol a folyosón.– Tyson! Kérlek!– sikítom rémülten. Kéken izzó szemekkel terem előttem és zár a karjaiba szorosan.
- Sajnálom Waki! Nagyon sajnálom, de kérlek érts meg!– motyogja a fülembe mély hangján.
- Nem! NEM!– kiáltozok rémülten vergődve karjaiban, nem törődve az éles fájdalommal, ami a testem szaggatja. Szemeim előtt ott lebeg a széttépett, vérben ázó teteme.
- Ryn mester?– hallom Tyson kérlelő hangját. Ijedten kapom arra a fejem és lobbantanám fel lángjaimat, de még előtte ólmos fáradtság dönt le a lábamról.
- Ne menj el!– kérlelem egyre halkabban, ahogy az álmosság egyre jobban eluralkodik rajtam.
- Aludj Waki! Aludj kicsi rókám!– Tyson hangja egyre távolabbról hallatszik. Kezemmel igyekszem erősen szorítani, de az álom győzedelmeskedik felettem.
Beryn finom érintésére ébredek.
- Waki?– pislog rám.
- Éhes vagyok...Tyson küldetett reggelit? Velünk eszik?– kérdezem nagyot ásítva és nyújtózva.
- Waki... Tyson nincs itt– válaszolja óvatosan.
- Óh. Biztos megint valamelyik nyafka omega tartja fel!– vágok egy nemszeretem fintort.
- Waki, nem emlékszel?
- Mire is ké...– ekkor érnek el az emlékeim. Tyson, ahogy arról beszél, hogy elmegy a régi falkához, ahogy könyörgök neki, hogy ne menjen.
- Hol van? Mennyit aludtam?– ülök fel hirtelen, ami kissé komikusan sikerül, ugyanis a hasam sokkal nagyobb lett.
- Három napot aludtál. Hozok neked enni!– áll fel Beryn óvatosan.
- Maxim szagod van!– jegyzem meg nem titkolt irigykedéssel. Kapok egy pirulós mosolyt. Miután kimegy, óvatosan felkelek és a fürdőbe megyek.
- Ez nem az én fürdőm.– állapítom meg. Óh! Ez biztos valami meglepetés lesz! Lehet Beryn most szól Tysonnak, hogy felébredtem. Utána kéne osonnom! Kuncogva osonok ki az ajtón és méreteimhez képest lopakodva megyek a szobánkhoz. Finoman nyomom le a kilincset és lesek be. Odabent csend van. Ha megijesztenek kiesik belőlem a babánk! Halkan nyitom ki az ajtót és lépek be.
- Tyson! Hahó! Hová bújtál én Hímem? Most már előbújhatsz! Lelepleztelek!– nevetem el magam. De a csend nem változik. Az illata is gyengén érződik mindenhonnan. A rémület jeges marokkal tép a gyomromba, ahogy hirtelen fordulok sarkon és rohanok ki a folyosóra.
- Tyson!– kiabálok rémülten. Egyre csak ismételgetve a nevét. Aztán hirtelen dermedek meg. Egy vámpír. Fényes nappal. Lángjaim automatikusan lobbannak fel, hogy megvédjem magam tőle. De ő egyre csak közeledik hozzám. Sikoltva guggolok le, védve hasamat, mielőtt széttép. Aztán hirtelen nagyon álmossá válok, majd a sötétség magába zár és ott is tart.
Látom az én Tysonom. Erősen és büszkén vonyít a tetem felett, testét kék és zöld lángok borítják. Húsz farkas csatlakozik hozzá a vonyításban. Érzem erejét, ahogy átlép az egykori alfa tetemén, majd holtan zuhan mellé, és a falka egyenkét szakít darabot belőle.
Hideg érintés. Valamit leöntenek a torkomon.
- Idd meg ostoba rókája! Gyerünk!– ez a gyógyító. Fáradtan nyelek egy nagyot, majd fintorogva nyalom meg ajkaimat a keserű lötty után.
- Jól van! Rendben lesz, de javaslom maradjon ágyban. Sötétség hercege?– a hangja távolodik, majd újra átcsúszok az álmok világába.
Nőstények simogatják a testét, kényeztetik, ő pedig élvezi érintésüket. Jobban, mint az enyémet valaha.A kölykömmel egy ketrecből figyeljük, ahogy játszadozik velük. Hogy aztán gúnyos kacajjal mutogassa valódi, farkaskölykét nekem.
- Ők adtak nekem utódot nem te! Te csak egy korcsot szültél nekem! Egy gyenge, beteges korcsot!
- Vigyétek ki hozzá. Ryn figyel az alfára, de most elég nehéz neki.– tör be tudatomba az Első omega hangja. De olyan távolról hallom.– Nem tudja őt is altatni közben.
- Enyhe láza van. Bírja majd így az utat?– Ez Beryn. A legjobb és egyetlen barátom.
- Igen. Kapott gyógyszert rá, rendben lesz.– A gyógyító? Ki kapott gyógyszert? Felemelnek és visznek. Meleg takaróba vagyok csavarva, de így is fázok. Hiányzik Tyson! Mi van, ha az álmaim valósággá lesznek?
- Lassan. Nincs jól. Ryn mesternek folyamatosan altatnia kellett őt. Rátámadt egy vámpírra a lángjaival.– lágy hang, akkor ez Maxim. Nem tudom kinyitni a szemeimet, mert olyan, mintha odaragasztották volna őket az arcomhoz. Valaki átvesz. Nem valaki. Tyson az. Az én Hímem! Nyafogva dugom közel hozzá az orromat, hogy érezzem illatát. Vér szaga keveredik, földes, nedves erdő illatába.
- Ty...– nyafogom neki. Szorosabban ölel és orrát a nyakamhoz nyomva lélegzik mélyet.
- Visszajöttem. Ahogy megígértem neked én rókám!
- Ne hagyj el! Még akkor se, ha most álmodlak!– motyogom neki, lassan formázva a szavakat. Aztán valami kábaságot érzek, és a világ elcsendesedik.
- Veletek megyünk. Max is.– Beryn hangja tör utat megint.
- Rendben! Köszönöm a levelet, Ryn mester!– Érzem, ahogy megindulunk valamerre, de nekem csak egy dolog a fontos. Tyson illata, ölelése, testének melege. Más nem számít.
